Belépés
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
hozzászólások
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

World of Shadowhunters
Vendég Csüt. Júl. 27, 2017 2:07 pm

Shadowhunters FRPG
Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 9:51 am

Silhouette FRPG
Vendég Szomb. Május 27, 2017 12:05 pm

Fabletown FRPG
Lydian Dupont
Hétf. Május 01, 2017 3:50 pm

Marvel-Universe Frpg
Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:20 am

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Statisztika
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Nők: 23
Férfiak: 14
Vének: 1
Alakváltók: 13
Vámpírok: 4
Emberek: 3
Boszik: 8
Vadászok: 8
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Ki van itt?
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Szomb. Dec. 03, 2016 4:21 pm-kor volt itt.
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Share | 
 

 VORONOVA; victoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Hozzászólások száma :
4
Belépett :
2016. Dec. 03.
Age :
31
Tartózkodási hely :
▲ Fuckin' asylum
Munka :
▲ Burn your kingdom down
Play-By :
▲ Lana Parrilla
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: VORONOVA; victoria   Szomb. Dec. 03, 2016 6:42 pm



Victoria Voronova

Bones of metal
nev
Victoria Voronova
becenév
'Igen, asszonyom'
kor
harminc
csoport
boszorkány
rang
tűz boszorkány
társ
Devlin Domergue
felvett alak az alakváltóknál
the fuckin' death
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

'(...) De a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.'


Itt nincsenek tükrök. Itt nincs magántulajdon. Itt nincs magánélet. Itt nincs vér. Nincs szikra. Nincsenek lángok. Nincs itt az égvilágon semmi...! Csend van. Sikolyok visszhangzanak. Hörgés. Halálvágy. Gyilkolás iránti olthatatlan vágy. Szexuális túlfűtöttség. Kéjes vágy. Kiéhezettség. Titkos légyottok. Gyógyszerek keserű íze. Éhség. Szomjúság. Elektromos kisülés.
Aztán se kép, se hang. Se gondolatok. Se mozdulatok. Csak a jótékony sötétség. És a fehér szoba. És a mozdulatlanság. Az erős fény bántja a szememet.
Aztán hozzászokok.
A szoba puha falának dőlök, az ágyon ülve. Megszégyenítve. Zárt ajtó mögött. Makulátlanul.
Mocskos akarok lenni. Érezni akarom a vér ízét a számban. De nem érzek semmit, csak a gyógyszerek gyomorforgató elegyét.
Mint egy rabmadár, úgy ülök a szíjak – a kényszerzubbony – fogságában.
MAKULÁTLANUL! ÜRESEN! KIÉGVE! – mantrázom magamban, újra, és újra, és újra.
Csupán árnyéka vagyok régi önnönmagamnak. Érzem, hogy fokozatosan eltűnök. Eltűnik az az ember, az a boszorkány, aki valaha én voltam. Ez vagyok én, akivé tettek, aki lettem. A pszichiáterek az orvosi gyakorlat látszatával leplezik az elektrosokk-kezelés, vagy más néven az ETC kezelés, és egyéb finomságok eljárását: kórházi környezet, fehér köpenyes asszisztensek, érzéstelenítők, izomlazító szerek és bonyolultnak látszó berendezések. Az egész puszta szemfényvesztés! HAZUGSÁG! Hatalmas arculütés... MEGBECSTELENÍTÉS! Egy kibaszott színház, egy elcseszett tragikomédia!
És olybá tűnik, hogy jelenleg csak egy mellékszereplő vagyok e darabban, ami nekem roppantul nem tetszik.
- Üdv a Haláliparban, Vic – suttogom magam elé.
Nem hagyhatom. NEM!
Nem adom meg nekik ezt az elégtételt. Nem törhetnek meg. Megtörhetetlennek kell lennem.
Hiszen... megtörhetetlenné tettek.

Egy nő ételnek csúfolt szemetet hoz, és csak azért nem harapom le az ujjait, mert erős feminin érzelmeket táplálok magamban. Barna haj. Barna szem. Unalmas. Nem beszél.
- Nappal van, vagy éjszaka? – kérdezem.
- Minek örülne jobban? – kérdezi.
- Az éjszakának – felelem.
- Akkor éjszaka van – feleli.
Sötét szívem minden dobbanásával meg akarom ölni, torkát feltépni, tüdejét a torkán keresztül kitépni, az arcát szaggatni. Marni. Ölni. Gyilkolni. Szabadulni. Felgyújtani.

Lekerül a kényszerzubbony. A hideg vasajtónak préselem arcomat. Hallom, ahogyan a folyosón visszhangzik a többi bentlakó lélegzetvétele, őrült sikolyai, nyögései, ordítása.
Nevetek...
Nevetek.
Önfeledten nevetek.
Tébolyultan nevetek.
Élvezettel nevetek.
Érzéssel nevetek.

- Mind itt fogtok égni – dorombolom, az ajtóra suttogva szavaimat, és azt kívánom, bár hallanák. Talán megnyugodnának. Talán belenyugodnának.
Kivéve Őt. A másik nyughatatlant. Egyformák vagyunk. Devlin.

'A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
(...)
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.'

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Vissza az elejére Go down
avatar


Hozzászólások száma :
46
Belépett :
2016. Nov. 29.
Age :
32
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Munka :
Atomenergetikai mérnök
Play-By :
Amanda Seyfried
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: VORONOVA; victoria   Szomb. Dec. 03, 2016 8:23 pm


ELFOGADVA!

Mindig azt hiszem, hogy nem tudsz lenyűgözni már tovább és de. Mindig van feljebb és feljebb! Most már alig várom, hogy olvashassam Devlin lapját és hogy tudd... mély szerelemben vagyok az írási stílusoddal!

Érezd jól magad nálunk La Rochelle-ben!

avatarfoglalótitulusfoglaló
Vissza az elejére Go down
 

VORONOVA; victoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alkoss karaktert :: Elfogadott lapok :: Boszorkányok-