Belépés
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
hozzászólások
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

World of Shadowhunters
Vendég Csüt. Júl. 27, 2017 2:07 pm

Shadowhunters FRPG
Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 9:51 am

Silhouette FRPG
Vendég Szomb. Május 27, 2017 12:05 pm

Fabletown FRPG
Lydian Dupont
Hétf. Május 01, 2017 3:50 pm

Marvel-Universe Frpg
Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:20 am

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Statisztika
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Nők: 23
Férfiak: 14
Vének: 1
Alakváltók: 13
Vámpírok: 4
Emberek: 3
Boszik: 8
Vadászok: 8
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Ki van itt?
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Szomb. Dec. 03, 2016 4:21 pm-kor volt itt.
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Share | 
 

 Karolina Levasseur

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Hozzászólások száma :
2
Belépett :
2016. Dec. 04.
Age :
26
Tartózkodási hely :
la rochelle
Play-By :
nina dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Karolina Levasseur   Vas. Dec. 04, 2016 1:50 pm



Karolina Levasseur

the warrior pirncess
nev
Karolina Levasseur (Aimée Dussen)
becenév
Karo
kor
25
csoport
vadászok
rang
-
társ
nincs
felvett alak az alakváltóknál
obszidián színű párduc
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Egy régi-régi dal mesél a múltról énnekem
- Hol van? – horkantotta el kérdését a vezető a vadásztársának, arcán elégedett fintor ült, ami az a bizonyos tény hívatott elő, hogy a jól eltervezett vendettájának első lépése sikeresen végbement. A férfi az új családtagnak direkt előkészített helyiség felé biccentett, majd mint, aki jól végezte a dolgát – elvégre így is volt – továbbhaladt fejese mellett.
Belépve a szobába, a bosszúszomjas figyelmének középpontjában az aprólékos gonddal bepólyált újszülött csecsemő helyezkedett el, aki látszólag gondtalanul álmodott, ki is tudja, miről…
- Üdvözöllek családodban… - tekintete a pólyára rögzített névcédulára ugrott, majd vissza a kislányra – Aimée! Aimée Dussen… – halkan még párszor kimondta a picike nevét, ízlelgette a hangzását, és noha kedvére való volt, azt akarta, hogy a kis utód minden téren el legyen szakítva igazi szüleitől.
- Mesélek neked egyet, az én kislányom egykor nagyon szerette az esti meséket. - folytatta, miközben közelebb húzta a kis ágyhoz a szoba egyetlen székét, majd a baba fölé hajolt a biztonságot szolgáló kis keretnél támaszkodva.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ügyvédtanonc, akinek családfája és família története több ezer évvel ezelőttre volt visszavezethető. Mathéo családja nem tartotta a kapcsolatot rokonaival, mert nem voltak – ezt állították a szülei. Gyermekük pedig elfogadta e tényt, és úgy élte életét, mint a hétköznapi emberek. Egyetemista korában rátalált az igazi szerelemre, majd a tanulmányai befejeztével el is vette feleségül szíve választottját. A dolgok szokványosan folytak a maguk medrében, élete úgy alakult, ahogy az egyszerű halandóké. – suttogta olyan sejtelmes titokzatossággal, hogy ember fia háta megborsódzott volna a hangulattól, amivel szavai a helyiségben honoló csendet szaggatták. – Aztán egy nap, kislánya harmadik születésnapján, Mathéo sietve hazafelé lépkedett munkájából. Belső zsebében egy csinos rongybaba utazott, amit a kicsi Karolinának vett. Alig várta, hogy lássa egyetlen szeme fénye reakcióját, amikor átadja neki, hisz múltkor ő maga nézte ki, és szinte egy élet megpróbáltatással vetekedő feladat volt kirángatni a játékboltból a kis önfejűt. – halvány mosoly terült el a száján, aminek helyét másodperceken belül a keserűség vette át. A múlt éles pengeszúráként hatott a vadászra, az emlékképek íze útnak indította vérkeringésébe a kínkeserves fájdalmat. – Beléptem a lakásba, olyan csend és sötétség uralkodott bent, mint egy elhagyatott kastélyban. Csak a lépteimet követő halk cipőkopogás hallatszott. – újabb szünetet tartott, szinte észre sem vette, mennyire beleélte magát a mesélésbe, ezáltal pedig elárulta, a történet nem koholmány, vagy kitaláció, hanem saját életének legnagyobb tragédiája. – Mind a ketten a végtelenség álmát aludták, karmazsin gyűrűben.
Mathéo elhallgatta az elkövetkező pár sort, ami abból a szempontból volt lényeges, szülei bevallották és megindokolták, miért tartották a homály leple alatt a rokonaikat: egy jobb élet reményében. Nekik sikerült elérni, ez pedig biztatta őket arra, folytassák, amit egykor elkezdtek. Hátat fordítottak a vadászoknak, mert véget akartak vetni annak, hogy túl sok szeretettet veszítenek el, és másokét vérét veszik cserében. Csak is a bosszú miatt… és Mathéo teljesen azonosulni tudott az érzéssel, ami arra késztette, keresse fel azokat, akik megtanítják, hogyan szerezzen elégtételt.
- A családom menedéket adott egy velem egykorú fiúnak, aki vérszívó bestiák miatt árva maradt és aki a kiképzés során a testvéremmé vált. Véresküvő kíséretével a szavát adta, hogy segít megbüntetni azokat, akik elvették mindenemet.
A történet ennek pontjában felállt eddigi helyéről és az ablakhoz sétált. Pillantása a messzeségbe révedt, hisz ez sem mostanában történt… és bármennyire is könnyű feladvány, rengeteg emlékképet kellett lejátszania képzeletbeli vásznán, hogy az árulás pillanatához érkezve felidézze azt. – Megszegte a család szabályait, beleszeretett abba az alakváltóba. Együttérzést tanúsított felé, így elvette boszorkánymestere életét, aki valóban úgy bánt vele, mint egy állattal. Pedig megérdemelte a kemény életet, ő is mindössze a pokol fertőjének magja, őt is a sötétség hozta létre…
Nagyot sóhajtott, majd diadalittas lépésekkel ismét a babaágy közelében állt meg.
- Egy új esélyt adott személyedben, kedves kis Karolinám. Tudod, ő sosem értette a családi szabályokat, a szerelem elködösítette elméjét és azzal vádolta azokat, akik egykor segítő kezet nyújtottak neki, hogy hidegvérű gyilkosok. Belemélyesztette méregfogait hálatlan kígyóként szülei tenyerébe. De te más leszel, ugye? Az ereidben bár Dussen vér folyik, a fejedben Levasseur elvek élnek majd, és azok fognak vezérelni. Te leszel a tökéletes bosszú, ó kis Karolina…
A csecsemő hangja gyászos sírás formájában csendült fel. Mintha csak tudta volna, mi vár rá a továbbiakban…

Boci, boci, tartka, se füle, se farka…
- Na, szedjétek fel a padlóról és dugjátok a cellába. Veszített, mert nem küzdött eléggé, hátha következőre jobban igyekszik.
Agyszaggatóan sípol a fülem, így a mondat úgy szűrődik be fülkagylóimba, mintha két szobával arrébb hangzana el. Markáns kezek kapnak fel, azok amik az előbb kíméletlenül ütöttek, a mai napon harmadszorra. Ez sorban a harmadik alkalom is, hogy veszítettem ellenük. Mérgemben és az orromból csordogáló vérpatakocskában fulladozom, eszembe jut, mennyire izomtépő érzés több órán keresztül csuklóimnál felakasztva lógni a plafonról, a testem a gondolatra ellenkezni kezd, vergődöm.
- Nem! – reménytelenül tiltakozom, alig maradt némi erő meggyötört testemben, a kilihegett levegőkorty karmolja nyelőcsövemet, hangom karcolja és telíti a sötét érzelmektől rég dagadó légkört. A markok nem tágítanak a szorításon, amitől még jobban begurulok, és erőteljesebb rúgkapálózásba kezdek. Éles nevetés csendül fel, amit visszhangzása erőteljesebbé tesz. Beesett és sérült arcomba hullott csutakos-csapzott hajszálaim mögül nézek apámra, összeszorított fogakkal. Ez az első, hogy ellenszegülni merek, azt olvastam egy könyvben, ez együtt jár a serdülő korral. Pedig csak nemrég múltam tizenkettő, lassan a küszöbén fogok toporogni, de egyelőre mindössze oda tartok.
Egyszer csak mintha elnyelne a sötétség, a gyomrom csupán másodpercekig kavarog még, de amint kinyitom a szemem, minden megváltozik körülöttem. Hallásom újból éles, a két ipse, aki eddig fogva tartott apám mögé szegődnek, és akkorákat pislognak, hogy még én is meglepődöm reakciójukon. De Mr. Levasseur csak mosolyog, nyugalom és büszkeség tölt el, amikor arcán ez a fajta vigyor csillog. Biztonságban érzem magam.

Rajta, rajta, leszakadt a pajta…
- Tudod, lányom, a mai nappal végre befejeződik kiképzésed, immár felnőtt nővé értél és minden tudást magadba szívtál, ahhoz, hogy sikeres legyél, és ne hoz szégyent a családunkra. A mai napon meg kell ünnepelnünk téged.
Nagynénim hangszínezete valóban boldog volt, önkénytelenül és elmosolyodtam. Még sosem beszélt így egyik születésnapomról sem, egy kicsit talán bűntudatot éreztem, hogy huszonegy év alatt rengetegszer úgy gondoltam, nem szeret, pedig tudom, hogy nem egyszer adott már rá okot.
- Nosza, menj csak fel a teraszra, hamarosan én is megyek.
Beleegyezően bólintottam, és ahogy elhaladtam a nappalin, végigmértem még egyszer a tükörképem. A nagynénimnek tökéletes ízlése volt, az aranyszínű selyemruhában valóban úgy festettem, mint egy fiatal felnőtt.
A boros pohár hangja még mindig a fülemben cseng, a kiképzés szerves része a jó borok ismerete is volt, azonban még csak egy kortyot sem ittam ünnepség alkalmából.
Petrus 1971, igencsak borsós árért kapni egy palackot, annyira álombelinek tűnt a szituáció, hogy hirtelenül megszédültem. Leraktam az asztalra a vörös italt, majd silány bocsánatkérés közepette felálltam az asztalról. Azon nyomban össze is csuklottak a lábaim, fél testemmel a megterített felületre feküdtem. Kétségbeesett tekintetem nagynénimre szegeződött, de ő ügyet sem vetett rám. Helyeselően megrázta a fejét, és mielőtt még megértettem volna, két sziklaerős kar felkapott, az illető átvetett a vállán, és elindult. Bárcsak erősebb lazítót kaptam volna…

Csepp, csepp, csepereg –
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag –
A zuhanyrózsa jéghideg csöppjei áztatják összegömbölyödött testem, már ötször hánytam, bőröm egészét vörös csíkok csúfítják, amik annak nyomai, hogy az utóbbi másfél órában rezignáltan próbáltam levakarni magamról a szennyet, és a férfi undorító szagát, ami szaglóhámom még mindig őriz. Bosszút fogok állni, minden egyes vér és könnycseppet kellőképpen, kímélet nélkül megtorolok!
Megtörten és ez a gondolat az egyetlen nyugtató tényező jelenleg... a bosszú.
♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Vissza az elejére Go down
avatar


Hozzászólások száma :
31
Belépett :
2016. Aug. 30.
Tartózkodási hely :
La Rochelle
Munka :
pultos
Play-By :
taylor marie hill
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: Karolina Levasseur   Hétf. Dec. 05, 2016 9:00 am



Elfogadva!


Szia, Karolina!
Bevallom, le vagyok nyűgözve. Nagyon tetszett a történeted;nagyon jól írsz. Leköti az embert és szinte várja a folytatást. Én biztos, hogy követni fogom a játékaid és ha úgy adódig, lesz elegendő időm, még el is kaplak egy körre.
Viszont, remélem, tudod, hogy alakváltó csak a Véneknek lehet vadásza. Very Happy
Természetesen elfogadom a lapod, nagyon jó kis olvasmány volt. Nincs is más hátra, csak foglalózni, aztán már mehetsz is játszani! Wink

Érezd jól magad nálunk La Rochelle-ben!

avatarfoglaló ♣️ titulusfoglaló

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣


Milena N. Lebeau
Vissza az elejére Go down
 

Karolina Levasseur

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alkoss karaktert :: Elfogadott lapok :: Vadászok-