Mióta megszülettem tudom, hogy létezel. Hogy a világon vagy. És nem is tudok nagyobb örömöt mondani az életemben, mint te. Már a játszótéren, az első napon, mikor végre ledugtam oda az orromat, összebarátkoztunk. Jobban mondva addig üldöztél a barátságoddal, hogy beadtam a derekam, és lemondtam arról a tervemről, hogy nekem sosem lesznek fiú barátaim. Attól a naptól kezdve vagyunk elválaszthatatlanok. Bár te nem ismered a titkom, hogy boszorkány vagyok, és én is embernek ismerlek téged. Mégis mindent megbeszélünk. A csajozásaidat, azt, hogy mennyi nő „aludt” nálad hétvégén, és ez eddig nem is zavart. Örültem annak. hogy együtt nevetjük ki az ostoba libákat, akik egy szép mosolytól alád fekszenek, és én is elmeséltem, hogy hányan próbálják egy este alatt megszerezni a számom, de valami megváltozott. Napról napra egyre nehezebb végighallgatnom, milyen formációkban csináltátok, és minden alkalommal összeszorul a szívem. Soha nem éreztem még ilyet előtted, idegen és különös érzés, és csak frusztrál, hogy nem tudom, te mit gondolsz minderről.

// Jelenleg baráti alapot képzeltem el, de később nagyon szeretném, hogyha szerelem alakulna ki a karakterek között. A nevet te választhatod, de a pb-hez ragaszkodom. Gyere hamar kérlek! <3

egyenlőre barátok ember, vagy alakváltó, esetleg hozzám hasonlóan boszorkány 24-25 - Dylan O'Brien SZABAD